Már megint?

YeMin

Már legalább tíz perce koptatom a számat persze teljesen feleslegesen. Barátnőm nemhogy kicsit elkalandozik de szerintem még azzal sincs tisztában, hogy itt ülök vele szemben és hosszú percek óta próbálom a tudtára adni a dolgokat.
Persze értem én nekem sem megy ki a fejemből a lány...hisz mégse lát mindennap öngyilkos tiniket az ember... Mikor Yugyeom vetődik kettőnk közé két nagy cuppanóssal mindkettőnket vissza rángat kicsit a valóságba. De, hogy ez a fiú folyamatosan szegény Yebint zsigereli ki valamivel és mindig megtalálja a módját, hogy nővére bármit megtegyen neki komolyan vicces. Meghallja a szót, hogy könyv utalvány tényleg olyan lesz mint egy drogos... egy igazi betű drogos. Lassan ott tartok, hogy nyakon csapom a colost mivel a mániája piszkálni de szerencséjére előbb szól rá nővére mint, hogy nagyon kiborulnék.

Matekra megint csak nem mentem be. Utál a tanár akkor mégis minek mennék? Ezzel végülis csak jót teszek neki, hogy nem kell az unott képemet bámulnia majdnem egy órán keresztül. Fülhallgatóval a fülemben mászkálok a suli udvarán mikor valaki elkap hátulról és behúz az udvar egy eldugottabb részére. Ránézek 'támadómra' és szinte szikrákat szór a szemem.
-Hülye vagy te Tuan? Megtennéd, hogy máskor nem akarsz szívbajt hozni rám?-nézek rá karba tett kézzel.
-Jól van ne harapd le a fejem. Nem gondoltam, hogy ilyen ijedős vagy.-ölt rám nyelvet. -Amúgy is... Miért nem órán vagy?-vonja fel szemöldökét.
-Nem vagyok ijedős de te sem örülnél ha a semmiből hirtelen valaki elrángatna úgy, hogy azt hiszed nincs a közelben senki.-durcáskodok még mindig..-Egyébként ezt én is kérdezhetném.-mosolyodok el egy kicsit.
-Nem volt kedvem órára menni. És a te indokod?-billenti kicsit félre a fejét amitől úgy néz ki mint egy elveszett kölyök kutya ettől pedig nevethetnékem támad.
-Ugyan ez. Ennek örömére csinálhatnánk is valamit.
-Gyere velem.-ragad kézen mint én őt a múltkor és elkezd a fiú kolesz részre húzni.
-Hűűű. Itt nagyobb a kupi mint nálam.-nevettem el magam mikor körbenéztem a szobán és mindenhol eldobált ruhadarabok halmazát láthattam.
-Határozottan Jackson műve az egész.-emeli fel védekezőn a kezét.
-Aha hát persze... Jackson dobálta az alsóit az ágyadra mi?-mosolygok még mindig mikor végig nézek az ágyon lévő színes alsókon és megakad a szemem egy rózsaszín darabon.-Igazán férfias.-vihogok felemelve az említett darabot.
-Az is az övé.-kapja ki kezemből majd áthajítja a másik ágyra kissé levörösödve.
Mivel ma már egyikőnk sem tervezett órára menni úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Lehúztuk a redőnyt ezzel sötétbe borítva a szobát majd elővette laptopját és valami horrort elindított. Több mint egy órája ment már a film mikor hirtelen Jackson vágta ki az ajtót és ezzel kisebb szívinfarktust okozott mindkettőnknek.
-Jesszus nem tudsz kicsit finomabban közlekedni?- kiabált rá Mark.
-Mit műveltek ti itt kettesben a sötétben gyerekek? -vonta fel szemöldökét egy kaján vigyorral.
-Filmet nézünk.-forgattam a szememet.
A film második felét már hárman néztük végig. Mikor vége lett én ott hagytam a két fiút és vissza mentem szobánkba ahol Yebin épp a leckéjét írja.
-Van házi?-dobtam le cuccaim az ágyamra.
-Mindig van házi.-sóhajt fel.
-Neked.-vigyorgok rá és vonulok a fürdőbe.

Éjjel furcsa hangokra keltünk fel és mikor kimentünk megnézni mi lehet vérfoltokat láttunk. Már megint? Elindultam megnézni melyik szobából indulnak a nyomok de sokra nem jutottam mert meghallottam egy idegen lányt kiabálni, hogy valaki hívja a mentőket így egyből oda rohantam.
-Oh jézusom.-csak ennyit tudtam reagálni mikor megláttam a földön fekvő lányt akinek a vérzését próbálták elállítani.
Miután kiértek a mentők minket és a két lányt leszámítva vissza küldtek mindenkit a szobájukba.
Én bealudtam az igazgatói előtt és már csak fél hatkor keltem mikor végre behívtak minket kihallgatni.
Suheet és engem elküldtek órára mivel nem mi találtunk rá a lányra.
A tanár örömmel konstatálta, hogy kész a leckém. Persze ha tudná, hogy valójában ez nem az enyém tuti kiakadna. De mivel Yebin úgysincs itt nincs mitől félni.
Ez után nem sokkal drága barátnőm mégis csak betoppant órára és mikor a tanár az ő háziját is elkérte tudtam, hogy nekem annyi. Yebin a táskájában kutatott és miután elmondta, hogy márpedig ő betette egyszerre néztek rám a tanárral.
-Most miért rám néz mindenki?-csúsztam kicsit le a pad alá az ablak felé fordítottam fejem és elkezdtem fütyörészni.... Ez az én szerencsém.