Holdfényes álom

Mint mindig, a tanár elküldte Yemint az igazgatóhoz, én pedig listát kezdtem írni. 

-Hol az igazolás? - pattog be Yeom tök vidáman, semmi kipogás, semmi szia, jön, mint egy hurrikán. 

Az asztalra mutatok. -Ott van. - motyogom.

Yeom mellém ül, hozzám dől, és nézi a listát. 

-Könyv lista? - kérdi. Bólogatok -Te, amúgy Jackson totál rád van kattanva! Folyton Te rólad kérdez, meg minden. Kérdezte, mit szeretsz, mondtam neki a pucér pasikat, masnival a farkukon... - úgy rá meredtem mintha egy sorozatgyilkos lennék. 

-Megöllek öcsi! - mondom baljósan. 

-Nyugi... nem hitte el! Amúgy pedig mondtam neki, hogy a könyveket szereted, és a karamellás csokit. Szerintem azért rohant el, hogy vegyen neked valamit, meg persze fogadtunk... 

-Várj! Kilógott? Normális? - felpattanok az ágyról. 

-Nagyon be akar vágódni. Meg szerintem készül valamire. - legyint egyet vigyorogva. -Yemi hol van? 

-Igazgatói... lenyúlta a házim. - elnevetem magam. 

-Semmit se változott! - kuncog Yugyeom. 

-Hát igen... 

 Kérdeztem is amúgy, hogy mire neki az igazolás, de csak vigyorgott, bár, miután kezembe kaptam a kuponokat, már nem érdekelt. Az már az ő gondja.

 Már délután volt mire Yemin visszaért, és kiskutya szemekkel nézett rám, amíg én az eddig kiolvasott könyveim pakoltam dobozba, mert haza akarom küldeni. Kell a hely az új könyveknek.  

-Nem haragszom... ha erre megy ki a kiskutya szem! - mondom, mire a nyakamba ugrik. Jól megszorongat és a nyakamba kapaszkodva néz rám.
-Juj! Képzeld! Filmeztem Markkal és van egy rózsaszín boxere! Bár azt mondta, hogy Jacksoné, de nem hiszem... - rázta meg a fejét, fél haja a számban landolt, amit elkezdtem kiszedegetni.
-Náluk voltál? - kérdem.
-Aha! Te, azok ketten még kupisabbak mint én.
-Még szerencse, hogy az nem az én dolgom. Elég nekem, hogy utánad is én takarítok. - kuncogok. Elenged, aztán megy az ágyához, levette az egyenruhája ingét, majd a fürdőbe megy. Kopogtak, így én mentem ajtót nyitni. Kicsit meglepett, hogy Heejoo az.
-Szia Yebin! - köszön rám Heejoo.
-Szia! Mi járatban? - kérdem.
-Bizottsági ülés lesz holnap, mert az igazgató álarcos bált tervez, és meg kellene beszélni a részleteket, plusz dátumot.
-Kettőkor? - bólint. -Akkor ott leszek. - mosolyogtam rá. Int és már megy is. Tárgyilagos egy lány, és néha furcsa.

Másnap elég nyugodt napunk volt, és mielőtt elmegyek a megbeszélésre, bementem a menzára, hogy egyek, mert elég sokáig szokott elhúzódni az ilyen megbeszélés, de legalább szólnak a tanároknak, ha esetleg nem megyünk be órára. Vettem sütit és egy tejet, majd leültem Yemin mellé, aki Markkal dumált. Mióta lettek ezek ilyen jóban? Na mindegy, az Ő dolguk.

Éppen beleittam a tejembe, mert megettem a sütit, amikor kivágódott a menza ajtó, és egy sárga ruhás Jackson jött be rajta. Még masni is volt a ruhán. Annyira megdöbbentem, hogy elfelejtettem nyelni, aztán persze kiköptem a tejet rá az asztalra, arcom pedig gyorsan eltakartam, mert végig folyt az államon a tej, majd gyorsan letöröltem. Első nagy sokk után, valaki zenét kapcsolt, és úgy vonul végig előttem, majd vissza, és bepózolt meg behajolt, aztán előre hajolva, pár centi volt az orraink közt, majd hirtelen szájon puszilt. Ijedten nyikkantam fel, és dőltem Yeminnek, aki viszont szakadt a röhögéstől. Jackson kiegyenesedik, rám vigyorog, hátat fordít, bepózol, hogy látszott a fekete boxere, majd odakapta a kezeit és kirohant. Mindenki rajta röhögött, utána, mert mindenkinek leesett, mi is történt, de a tanári kar aki bent volt, az pedig őrjöngött. Én meg... le voltam sokkolva. Még mindig.

-Mi az Isten volt ez? - kérdem lesokkolva úgy tíz perc után. Egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni, főleg, hogy Ő volt az első pasi aki az ajkaimhoz ért.
-Yugyeommal fogadtak, hogy nem adod meg neki az igazolást, és Ő vesztett! - mondja Mark.
-Ez volt a tét? - kérdem. Bólintott. -És a puszi? - kérlek ad, hogy az is.
-Hát... az szerintem magától jött neki. - mosolyog Mark.
-Szerintem pedig totál beléd van esve. - vigyorog rám Yemin. Megforgattam a szemeim és ekkor láttam meg Jacksont, meg az öcsém felén jönni. Annyira zavarban voltam, hogy inkább elmenekülök.
-Mentem! - sarkon fordultam és megcéloztam a nagy termet, ahol voltak a megbeszélések.

Két hét múlva lesz a bál, de holnapra meg kell tervezni a plakátot, így elmentem a média terembe a gépekhez, ahol az anyagokat begyűjtve megszerkesztettem azt. Már kicsit késő volt mire végeztem a hat tervvel, amiből választaniuk kell a diák tanács tagoknak amit ki fogunk rakni, na meg persze  kiosztani a diákok közt.
Én csak a jegyeim miatt lettem amúgy tanács tag, kicsit se hiányzik a nyakamra, de néha jó, néha nem, témától függ.

Fáradtan, szemeim dörzsölve kapcsoltam be a nyomtatót, és nyomtattam ki a terveket, amikor hirtelen, mintha nem ott lennék...
Fehér ruha volt rajtam, amolyan görög stílusú, felfogott hajam most a melleimre omlottak, és mezítláb voltam. Egy folyosó közepén álltam, ahol nyitva voltak az ablakok, a fehér függönyök belengtek szinte a plafonig, a Hold pedig fehér fénnyel terített be mindent. Észre vettem, hogy a könyvtár folyosóján álltam, előttem pedig kitárult a két szárnyas ajtó, egy férfi alak volt ott, azt várta, hogy odamenjek hozzá.

-Yeye! Hallasz? - tört át a másik ajtón egy ismerős hang, így megfordultam. Engem hív valaki Yeye-nek? De kicsoda? -Yebin! - erre a hangra pedig kinyitottam a szemeim. Jackson aggódva nézett engem, mellette egy másik fiú állt, akit már láttam, de nevét nem tudom, és ahogy gondolkodtam, szörnyen megfájdult a fejem. Oda is kaptam a kezem, de valami ragacsos dologhoz értem. -Mi történt? - kérdi és elveszi a kezem ami véres volt.
-Nem... nem tudom... - motyogtam, és vissza csuktam a szemeim
-Ne ájulj el megint! Junior, hozd a cuccait kérlek én viszem Őt! El kell vinni a nővérhez. - éreztem ahogy fel emel, de arra se volt erőm, hogy megkapaszkodjak. Folyamatosan arra a helyre húz vissza valami, de amikor megéreztem Jackson ajkait a homlokomon, már nem húzott semmi se el tőle.