YeMin
Reggel arra ébredtem, hogy valaki engem néz, persze ez a valaki nem volt más mint szobatársam és egyben legjobb barátnőm Yebin. Kissé kómásan nyújtóztam egyet és még nem sokat érzékeltem a külvilágból, még az álmom hatása alatt voltam. Azt hiszem nem tesz jót ez a környezet mert mióta itt vagyunk rendszerint idiótaságokat álmodok meg zombikat... de azt lehet csak azért mert túl sok zombis filmet nézek.. na mindegy. Lassan összekészülve indultunk meg óránkra közben összefutottunk Yebin öccsével aki szokás szerint pénzt kunyerált nővérétől. Most először láttam a haverjait is akik meg kell hagyni elég helyesek és hát nem bírtam nevetés nélkül megállni a beszélgetésüket.
Elköszöntünk tőlük és tovább haladtunk óránkra amit sajnos nem hagyhattam ki mert Yebin tuti lenyakaz plusz hát bukásra is állok ezért tényleg be kell járnom. Pedig utálom a bioszt... nem is csak a bioszt úgy igazán az egész sulit utálom, nem is értem barátnőm mit szeret benne...Bár a pasik mint kiderült egész jók, legalábbis mindenképp találni köztük jókat ezért épp megakartam volna kérdezni Yebint, hogy délután nem akarunk e kicsit jobban körülnézni, de hirtelen hangos sikítást és egy puffanást hallottunk. Egy lány feküdt a földön élettelenül. Yebin oda is szaladt megnézni, hogy él e még aztán mikor fölállt mögé sétáltam és halkan kérdeztem csak rá, hogy meghalt e.
A tanárok ezek után mindenkit elküldtek és a tanítás is elmaradt aznapra ezért úgy döntöttünk a könyvtár felé vesszük az irány, hogy felkészülhessünk a dolgozatra. Bár általában be sem áll a szám most túlságosan a gondolataimba mélyedtem ahhoz, hogy beszéljek. Érdekelt, hogy mi történhetett azzal a lánnyal. Vajon baleset volt? vagy tényleg annyira rossz lehetett a helyzet, hogy csak ez a megoldás maradt?
A könyvtárban csöndben összeszedtem néhány könyvet amit úgy ítéltem talán hasznos lehet majd elindultam szobánk felé, hogy néhány dolgot kijegyzeteljek. A folyosón mentem fülhallgatómmal a fülembe mikor valaki belém ütközött ezzel el is ejtettem az összes kezemben tartott könyvet.
-Aish nem látsz a szemedtől?-mordultam fel ingerülten.
-Ne haragudj.-guggolt le a fiú összeszedni a szétszóródott könyveket.
-Hé te nem Yugyeom barátja vagy?-néztem rá meglepetten ő pedig hasonló arckifejezéssel vissza rám. -Tudod én vagyok a barátnő aki "épp a nevetéstől fuldokol".-mosolyogtam rá miközben kezemmel is mutogattam.
-Igen-igen emlékszem.-állt fel ezer wattos vigyorral.
-Szép a mosolyod.-mondtam neki mire lefagyott a mosoly az arcáról és hirtelen arca pírba szökött. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Szinte az egész folyosó a kacagásomtól zengett én pedig kissé el is szégyelltem magam, hogy nem rég halt meg egy lány én pedig itt vihogok mint egy vadmarha a legelőn.
-Kim kisasszony kicsit halkabban ha lehet.-szólt rám az egyik folyosón elsétáló tanár.
-Oké.-köhécseltem vissza kicsit rendbe téve vonásaimat.
-Esetleg rendben tanárnő.-állt meg egy pillanatra és szigorúan rám nézett.
-Oké.-majd megragadtam a srác karját és elindultam. A tanárnő csak rosszallóan nézett utánam, de igazából már a két hónap alatt mióta itt vagyunk megszokta, hogy nem érdemes leállni velem vitázni, mert úgysem hat meg amit mond.
-Ráérsz most? Mi a neved?-néztem a mellettem állóra közben folyamatosan ingébe kapaszkodva húztam magam után.
-Mark vagyok. És hát igazából semmi dolgom.-villantott egy újabb mosolyt.
-Ez remek. Yebin valószínűleg még a könyvtárban tanul én pedig halálra fogom unni magam szóval szórakoztathatsz.-jelentettem ki diadalittasan.
Kinyitottam szobánk ajtaját betuszkoltam rajta a meglepődött fiút majd egy hangos csapódással berúgtam magam mögött az ajtót. Nem volt kifejezetten nagy, de kicsi sem a szobánk viszont pontosan tükrözte melyikünk melyik felében lakik. Az egyik oldalon gondosan bevetett ágy, rendezett tankönyvek az asztalon és a polcon és rengeteg olvasnivaló. Rengeteg? Még annál is több!
A másik oldalt pedig az ágy abban a helyzetben ahogy kimásztak belőle reggel a fal tele különböző együttesek posztereivel és néhány szétdobált füzet az asztalon aminek a többsége firkák hadát rejtette. Szerintem senkinek nem kell túl nagy képzelő erő melyik volt barátnőm és melyik az én részem. Ledobtam asztalomra a könyvtárból most hozott néhány könyvet és lehuppantam az ágyra.
-Ne állj ott nem eszlek meg.-néztem az ajtóban álldogáló fiúra. Igen mivel a bátyámmal nőttem fel és mindig ott voltak nálunk a haverjai nem ódzkodom a pasikkal való kommunikálástól. Már csak arra kell figyelnem, hogy ne bukjak le, hogy a női részlegre fiút hoztam mivel tegnap az igazgatónővel így is volt egy kellemesnek éppen nem mondható beszélgetésem.
Miután Mark letelepedett mellém az egész délutánt végig beszélgettük.
-Egyébként szerintem a haverodnak tetszik Yebin.-idézem fel magam előtt a délelőtti találkozást.
-Jackson? Hát ő már csak ilyen. Egyébként megértem tényleg szép lány.-erre inkább nem válaszolok csak oldalba vágom a legközelebbi tárgyal ami a kezembe kerül.
-Hé hé.-fogja le kezem.-Nem mondtam, hogy nekem is bejön csak, hogy szép lány.-nevet fel.-Amúgy is... csak nem féltékeny vagy?-lök oldalba kicsit egy féloldalas vigyor kíséretében.
-Álmodozz csak.-horkanok fel.-Még csak helyes sem vagy.-öltök rá nyelvet.
-Hogy tessék?-köhécsel fel és kezd el hitetlenkedni. -Egyébként érdekes lány vagy te Yemin. Te vagy az első lány aki nincs folyamatosan zavarban miközben beszélgetünk.
-Mit is mondhatnék...-vonok vállat-tudod igazából fiú vagyok.-nézek komolyan a szemébe. De értetlen fejére pillantva egyből újabb nevető görcs tör rám. - Hülye gyerek el ne hidd már. Igazából csak annyi a dolog titka, hogy a bátyámmal nőttem fel és mivel a haverjai is folyton nálunk lógtak megszoktam a társaságukat...ezért vagyok ennyire közvetlen.
-És nagyszájú.-bólogat mindent értően.
-Na jó ideje indulnod mert Yebin még a végén meg gyanúsít azzal, hogy nem tanultam semmit a délután ha megtalál itt téged.-állok fel és tessékelem az ajtó felé.
-De hát tényleg nem is tanultál.-vonja fel szemöldökét.
-Oké, de neki ezt nem kell tudnia.-csóválom hitetlenkedve a fejem mintha ez nem egyértelmű lenne.-Egyébként köszi, hogy nem hagytál unalmamban meghalni.-mondom mikor már az ajtón kívül áll. Ő csak összeborzolja hajamat és mosolyogva elindul. Még egyszer visszafordul és odakiabál.
-Hálából egy randit elfogadok.-ölt rám nyelvet majd tovább megy. Pont jókor küldtem el, mert mire lezuhanyoztam Yebin vissza is ért a szobába én pedig úgy tettem mint aki alszik, mert vigyorom egyből lebuktatott volna, hogy a délutánt bizony nem tanulással töltöttem. Talán még érdekes is lehet az új suli.~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése