Rémálmok

Yebin

Reggel fejfájással keltem. Ágyam szélére ülve, bevettem egy aszpirint, majd a szomszéd ágyra pillantva, az alvó Yemint néztem. Két hónapja vagyunk ebben a suliban, mert a régi sulink beázott, így az alapja elkezdett repedezni, meg minden, így veszélyes lett, főleg mivel kollégiumi is.

Ahová áthelyezték, egy régi -erre nem megszokott -, gótikus stílusú, mint egy angol kastély. Szerintem gyönyörű, viszont, amikor beléptem Yeminnel az oldalamon, az épületbe, elfogott valami furcsa érzés. Azóta, minden este rosszat álmodok.

-Uh, szörnyen nézel ki. - hallottam meg Yem hangját. Rá mosolyogtam.
-Köszönöm. Én is szeretlek.
Felült és nagyot nyújtózott, Én pedig fogtam az egyenruhám, és a fürdőbe mentem, hogy egy normális emberi formát hozzak ki magamból. Nem sikerült.
Yeminnel tulajdonképpen már gyerek korunk óta ismerjük egymást, két utcányira is lakik tőlünk, de amióta koleszosok vagyunk, szinte össze vagyunk nőve. Nagyon sokat segített miután anya meghalt. Ezt pedig sose fogom tudni meghálálni neki.

-Be kell nézni ma is a könyvtárba. - szólal meg. -Kell pár könyv a dolgozathoz. - teszi hozzá.
-Én is megyek! - kilépek a fürdőből. Minden szobához külön fürdő is van, és mivel mi alul vagyunk, vagyis alsó szinten, nekünk még kertre nyíló üveg ajtónk is van.
-Matek után megyek, úgy jó lesz? - néz rám.
-Persze! - biccentek, és felfogom a hajam. Mást amúgy se tudok kezdeni vele.

Folyosón lépkedve, most is elcsodálkozok ezen az egész helyen. Látszik, hogy fel lett újítva, mert szinte mindenhol, modern, mégis az épülethez passzoló bútorokat rakta a halba, meg egyéb tartózkodási helyekre. A lány részen lévő társalgót nagyon imádom, van kandalló, és mivel jön a tél, már párszor be is volt gyújtva, és ott olvastam.
Yemin amikor első nap elindultunk szét nézni, azt mondta: Olyan mintha egy kicseszett Harry Potter könyvben lennénk. Tiszta cool!

-Binnie! - kiált valaki, aztán leesik, hogy az öcsém az. Hátra fordulok, és látom, hogy felém szalad.
Két sulit raktak össze, egy fiú és egy lány sulit, és még mindig van hely.
-Tudod, hogy utálom, ha így hívsz. - morgok rá amikor elém ér.
-Tudod! Azért hívlak így. - átkarolja a vállam, és rám vigyorog.
-Mit szeretnél? - átöleltem a derekát. Mindig is jó kapcsolat volt köztünk, anya nem hagyta, hogy állandóan civakodjunk, ezért is szeretjük egymást.
-Pénzt... - rám csücsörít. Yemin felnevet mellettem,Yeom pedig rá vigyorog.  Szinte gondoltam, hogy pénz kell neki.  Még jó, hogy tegnap a városban vettem ki a kártyáról!
-Sürgős? Mert ha nem, órák után feljöhetsz, és adok. Most nincs nálam semmi. - mondom. Ott hagytam a tárcám a polcon. Amúgy van itt egy kis kantin -abc -, ahol lehet vásárolni, szóval jól jön a pénz.
-Uh! Yugyeom! - valaki vállon csapja. -Felmész? - a gyerek rám vigyorog. -Milyen az már, hogy neked hamarabb lett csajod mint nekem? - kérdi.
-Kérlek. Nekem már 18 éve Ő a legtökéletesebb csajom! - Yeom magához von.  Két fiú aki ott állt még a sapis mellett ránk meredtek. -Jackson! Ő a nővérem! - Yugyeom elneveti magát.
-Azta... - nyögte ki. Rájuk mosolyogtam.
-Yebin vagyok. Ő pedig aki épp a nevetéstől fuldokol, a barátnőm Yemin. - mondom.
-Jackson Wang! Szolgálatára hölgyem. - meghajol. Kicsit zavarba jöttem.
-Ők ott Mark, és Bambam. - Yeom elenged, így bemutatja a másik két fiút. Intek nekik, majd felnézek az öcsémre. Kb a mellkasáig érek.
-Mennem kell. - sóhajtok egyet.
-Mikor végzel? - kérdi.
-Öhm, öt után már fent leszek. Akkor már jöhetsz.
-Rendben! Sziasztok. - int.
Yemin mellé állok és belé karolok.
-Irtó cukik a haverjai. - vigyorog Yem. Kuncogok egyet. Semmit se változik.

Szeretem a bioszt. Főleg az anatómiát. Sajnos a terem máshol van, így odafelé tartottunk, Yemin épp kérdezni akart valamit, amikor egy sikolyt hallottunk, aztán egy csattanást. Ahogy megfordultunk, egy lány volt az aszfalton, és lassan szivárgott belőle a vér. Jó páran felkiáltott, még más osztályokban is, ami ki hallatszott, 
Én persze nem tudtam megállni, hát pdarohantam, hogy legalább ellenőrizem él még. Pár tanár is csatlakozott, és amikor a tesi tanár mellém lépett, pont megfogom a nyakán lévő pulzus helyét, de már nem élt. Könnyes szemmel léptem hátra, majd éreztem, hogy belém karol valaki. A tanárok tanácstalanul álltak, az igazgató pedig telefonált. 
-Meghalt? - suttogta Yemin. Ebből jöttem rá, hogy Ő az.
-Igen.
A tanárok mindenkit beküldtek, és mára már nem lesz tanítás. Yeminnel elmentünk hát a könyvtárba.
Szokatlan volt, hogy most Yemin is hallgatott, de megértem.

-Szia! - suttogta valaki a fülembe. Ijedten ugrottam egyet, a könyv kiesett a kezemből, mellkasom fogva fordulok hátra. Jackson vigyorgott rám, és felvette a könyvet. Már a halban voltam, Yemin tanult, fent a szobánkban, Én pedig lejöttem ide.
-Ez a lányok része. Miért vagy itt? - kérdem. Elveszem a könyvet, és kérdőn nézek rá.
-Yugyeom mondta, hogy várjam meg. Mindjárt jön ő is. Épp edzésre megyünk. - megkerülte a kanapét, és leült a lábam mellé. Mellkasomhoz szorítom a könyvet.
-Értem. - tűzre pillantok.
-Mit olvasol? - kérdi.
-Katy Evans... Valós. - mondom. Kiveszi a könyvet a kezemből, és belelapoz.
-Pornó? - felvonja a szemöldökét,rám néz. 
-Nem teljesen! - kikapom a kezéből a könyvet. -Különben meg nem rád tartozik mit olvasok! - morcosan néztem oldalra.
-Ha bármire állhattok rendelkezésedre... csak egy szavadba kerül... - fülembe suttogta. Elvörösödök, de nem szólok.
-Ah! Kész vagyok. Ebben az épületben, több a lépcső, mint amennyit életemben lejártam! - mondja Yeom, és közénk vágódik. Felsóhajtottam.
-Tudtad, hogy miket olvas a nővéred? - kérdi Jackson.
-Persze! Ő mindent elolvas! Ezt is már vagy nyolcszor olvasta. Én egyszer kezdtem el, két napig álló farokkal jártam. - elveszi a könyvet. -Jó kis könyv, de nem nekem való. Na de hol a zsé? Vennem kell pár dolgot. - rám néz, és visszaadja a könyvet.
-Mennyi kell? - zsebembe nyúlok és kiveszem a köteg pénzt amit le is nyúlt. -Imádlak! - felpattan, karon ragadja Jacksont, és elkezdi húzni. Persze még utoljára rám mosolyog, Én pedig intek neki.

Valami hideg érintésre kelek. Teljesen elzsibbadtam, és ekkor vettem észre, hogy hol aludtam el. Megfogom az arcom, ahol éreztem az érintést, felülök, de sehol senki. Értetlenül néztem magam elé, aztán  nyújtózok egyet, és fogom a könyvet, majd a szobánkba megyek. Yemin már aludt, így halkan átvettem a pizsim, és ágyba bújva, visszaalszok.